Én IMÁDOK érdekes cikkeket olvasni, szinte bármiről, és elég gyakran ásom bele magam régi gyilkosságokba, gyilkosok életébe, most egy ezzel kapcsolatos cikket hoztam el nektek, remélem tetszeni fog nektek!

A Zodiákus gyilkos, John Wayne Gacy, Ted Bundy, Aileen Wuornos, Richard Ramirez, Sam fia - ez csak néhány név az ismert gyilkosok közül. De a híres sorozatgyilkosokon kívül vannak még olyan nevek, akiknek a nevét talán még sosem hallottad, de ezek a gyilkosságok ugyanolyan szörnyűek.

De az, hogy ezek a nevek nem túl ismertek nem is olyan meglepő. Egy 2016-os kutatás szerint Amerikában jelenleg is 25-50 aktív sorozatgyilkos van. Ez nem is tűnik olyan nagy számnak, tekintve, hogy Amerikában 321.4 millió ember él, ez ahhoz képest csekély szám. De bárki is ebbe belegondol, akkor is nagy szám. A sorozatgyilkosság már évszázadok óta jelen van.

1.) Peter Kurten
Ismertebb nevén "Düsseldorf vámpírja" vagy "Düsseldorf szörnyetege". Peter legalább 9 embert ölt meg 1929-ben Düsseldorf, Németországban. Úgy hiszik 31 gyilkosságot követett el élete során, de igazság szerint az egész ügy különös, nehezen kapták el, mert folyton változtatta a módszereit - egyszer kést használt, máskor egy éles ollót, aztán kalapácsot. Egy ideig a rendőrség nem is tudta, hogy ezeknek a gyilkosságoknak egy ember áll a hátterében.

Végül egy postai hiba miatt kapták el. A 20 éves Maria Budlick megmenekült, amikor Kurten megpróbálta megfojtani őt a Grafenburg erdőben 1930. május 14-én. Nem jelentette a rendőrségen, de írt egy levelet egy barátjának és elmesélte mi történt, ám a levelet rosszul címezte meg. A helytelen címezés miatt, a postahivatal felnyitotta a levelet, elolvasta, majd továbbította a rendőrségnek, akik kihallgatták Budlick-ot. Azt állította, hogy azért engedte el Kurten, mert azt mondta neki nem emlékszik a címre, ahol előtte fogva tartotta őt, mielőtt az erdőbe vitte. De tökéletesen emlékezett rá, sőt, elvezette oda a rendőröket.

Ezután minden lelepleződött. Kurten-t letartóztatták. 9 gyilkosságért és 7 gyilkossági kísérletért elítélték. 1931. július 2-án guillotine által kivégezték. A fejét levágták, mumifikálták és jelenleg is megtekinthető egy kiállításon Wisconsinban.

Így az év utolsó napján arra gondoltam,hogy milyen volt számomra a 2018-as év.

Az első két hónap csalódásokkal telt, hiszen hiába mentem állásinterjúkra, sehonnan nem jött pozitìv visszajelzés.

Március végén megtudtuk,hogy nővérem babát vár, ez nagy örömöt okozott az egész családban, április 13-án pedig már láthattam is a kicsikét a monitoron keresztül.

Július végén nyaralni mentem nővéremékkel,az úticél Abaliget volt,de Orfűre és Pécsre is átmentünk, ahol Kittivel sikerült összehozni egy remek találkozót.

Ahogy közeledett az ősz,egyre jobban vártuk a kicsi étkezését,aki végül november 22-én született meg. Azért ez az időszak egy kicsit nehéz is volt,hiszen ismét eluralkodott rajtam egy kicsit a pánikbetegségem.

Összegezve, ez az év egész jól sikerült,de remélem 2019 még jobb lesz.

Nem is lehetne jobb kérdéssorokkal zárni az évet, így most elhoztuk nektek a Szilveszteri Tag-et.

Kitti válaszai

1.) Mit fogsz csinálni Szilveszterkor?
Mivel az év nagyrészében és főleg ünnepekkor elég nagy mozgalom volt, most ez a nap a pihenésről fog szólni. Sütök-főzök, talán párommal kettecskén iszogatunk és filmet nézünk.

2.) Van e bármilyen Szilveszteri hagyományotok?
Igazából nincs.. talán csak annyi, hogy a tűzijátékot mindig együtt néztem a párommal, barátaimmal. Lencsét / sajtos pogácsákat szoktam enni.

3.) Mi volt erre az évre a fogadalmad?
Sosem szoktam fogadalmakat tenni, mert úgy érzem, kényszer alatt pláne nem tartanám be. Mindig egy-egy időszakra megfogadtam valamit, amit könnyebb betartani.

4.) Mi a fogadalmad a következő évre?
Nem fogok fogadalmat tenni.

5.) Mi a legjobb, ami történt veled ebben az évben?
Szerintem fontos, hogy mindig észrevegyük a csodákat, amik az életünkben történnek, legyen ez akár kicsi vagy nagy. De ha ki kéne emelnem valamit, az az, hogy kikerültem külföldre.

Karácsonykor Kiti hozott néhány érdekességet a kaárcsonyhoz kapcsolódóan, én most a Szilveszterhez közhető hagyományokat gyűjtöttem nektek össze.

Spanyolok:
Spanyolországban a jó időzítésről szól az este. Amikor az óra éjfélt üt, akkor a spanyolok minden egyes kongásra megpróbálnak megenni egy szőlő szemet. Akiknek ez sikerül, azok a következő évben szerencsések lesznek, és nem fogja őket balszerencse fenyegetni. Figyelem! Ez nem olyan egyszerű, mint aminek hangzik! Sokan előzőleg gyakorolják, hogy növeljék az esélyüket!

Skótok:
A Skótok a jó szerencse forrásaként, már emberekre támaszkodik. Sokan ettől remélik a jó szerencsét. Éjfél után kopogtatnak egy üveg whiskyvel, egy kis mazsolás kenyérrel és fekete szénnel. Ha beengeded, akkor szerencséd lesz a következő évben.

Csehek:
A csehek éjfél körül a jövőjükbe néznek egy alma segítségével. A gyümölcsöt félbevágják, és a mag alakja határozza meg az ember sorsát. Amennyiben keresztet kapsz, úgy bajt hoz az új év, ha pedig csillagot, akkor boldogság vár rád.

Mivel közeledünk az év utolsó napjához,így úgy gondoltam, hogy megosztom veletek az, hogy mi mit szoktunk készíteni és enni Szilveszterkor. Nagyon egyszerű az egész, hiszen a fő alapanyag a levelestészta. Érdemes rögtön kettő csomaggal venni, hiszen hamar elfogy. Mi általában sósan szoktuk készíteni, így a tészta kinyújtása után, érdemes lesózni, mert általában ezek a tészták sótlanok, hiszen az a lényege, hogy édesen és sósan is meg lehessen tölteni. Szóval ami kell(het) hozzá

• levelestészta
• ömlesztett sajtkrém
• melegszendvicskrém
• fekete erdei sonka
• magok

Miután kiolvadt a tészta, kinyújtom szép vékonyra, majd kockákat vágok belőle, és vagy sajtkrémmel töltöm meg vagy melegszendvicskrémmel, és úgy hajtom össze. A sonkás változatnál vastagabb csíkokat vágok, így rátekerem a sonkát a tésztára, mindegyik teteját mesgórom valamiféle maggal, majd a sütőbe bedobom és néhány pillanat múlva már készen is van.

Most egy elég komoly és számomra nagyon nehéz témával érkeztem hozzátok. Fruzsi sokszor írt már előző blogjain a betegségéről, és úgy érzem, nekem is itt az idő végre, hogy felfedjem a múltam egy nem túl kellemes részét, de bízom benne, hogy ezzel másoknak akár tudok segíteni és esetleg erőt tudtok belőle meríteni. Ez a része az életemnek elég privát, mondhatni titkos, nem sokan tudnak róla, mert nagyon sokáig szégyelltem, de legfőképpen nem akartam a sajnálkozást, nem akartam hogy utána megbámuljanak. De ilyen hosszú intro után csapjunk is egyből a közepébe: 14 évesen megműtötték a gerincemet. De ennyiben nem szeretnék megállni, a következő történet elég hosszú lesz, de aki kíváncsi egy nehéz időszakomra, az olvassa tovább!