Aki követett a régebbi blogjaimin, az jól tudhajta,hogy szeretek olvasni, és azt is,hogy Szurovecz Kitti a kedvenc hazai írónőm, akinek 2018. őszén jelent meg legújabb regénye, ami a " A kisemmizett angyal" címet viseli.

Kitti könyvei mindig annyira lekötnek, hogy egy nap alatt kiolvasom,ez most sem volt másképp. 

Kitti előző két könyvében ( Hópelyhek a válladon, A sokszívű) is olyan témát választott alapnak,amiről már esetleg hallottunk,de mélyebben nem foglalkoztunk vele.  Ez most is így van,hiszen most a gyermek prostitúció kerül terítékre,illétve az ember csempészet is,ami hazánkban is valós probléma, csak senki nem foglalkozik vele.

Kitti az egyik oldalon,Panka szemszögéből meg is említi,hogy olyanok vagyunk mi emberek,hogy hiába látjuk/halljuk,hogy valakinek segítség kell,inkább elfordítjuk a fejünket,nem veszünk róla tudomást. Nagyon megszerettem a két főszereplőt,Pankát és Miát. Tűz és víz. A gazdag és a szegény lány. 

Imádtam azt,ahogy elkezdtek egymás felé nyitni,és segíteni egymást,végül pedig eválaszthatatlanok lettek. Nem szeretnék mélyebben belemenni a története,hátha ti is elolvassátok majd, így nem spoilerezem el a dolgokat. Kitti tényleg olyan témát fészegetett most,amiről ténylég mindenkinek tudnia kellene,és tenni ezen dolgok ellen. Remélhetőleg ez a könyv,prefenciónak is szolgál néhány embernek. Az íónő könyvei közűl most ez lett a kedvencím,a A hópelyhek a válladon után.