Sziasztok! Először is, egy kis magyarázattal tartozom nektek, hiszen az elmúlt hetekben eléggé eltűntem, és Kitti tartotta a frontot a blogon. Az a helyzet, hogy az elmúlt időszak nem volt túl jó számomra, hiszen megint pánikrohamokkal küzdöttem, de szerencsére már túl vagyok rajta, és ismét belevetem magam a blog világába. Kezdésnek egy olyan bejegyzést hoztam, melyek ismét sajtát tapasztalaton alapulnak. 

Szerintem mindegyik ember az élete során, megtapasztalja azt, hogy milyen érzés kiközösítve lenni. Legyen szó a gyerekkorról, a tinikorról, de akár a felnőttek körében is előfordulhat az, mikor egy csoport kiközösít egy embert vagy egy másik csoportot. 

Nos, én ezt általános iskolás koromban, majd pedig középiskolában is átéltem. Mindig én voltam, az akit kirekesztettek, akivel nem igazán törődtek. Általános iskolában azért ez nem volt annyira előtérben, de középiskolában már elég durván éreztem a hatását. Az osztály nagy része lányokból állt, és mint tudjuk, a lányok eléggé kegyetlenek tudnak lenni. Nekem csupán annyi volt a bűnöm, hogy nem voltam bulizós fajta, és nem öltöztem a legújabb divat szerint, és nem mozogtam a gazdag körökben. Nagyon nehéz volt az első év, főleg azért, mert akkor még "kezdő" pánikbeteg is voltam. Emlékszem volt egy olyan év, mikor az egyik csaj kijelentette, hogy az egész osztályt meghívta a születésnapjára, csupán az a három ember nem kapott meghívott rá, akik ki voltak közösítve, természetesen én voltam az egyik.. Az igazat megvallva, nagyon rosszul esett, még akkor is ha nem mentem volna el a party.